Mi a gipsz?
A gipsz a víztartalmú szulfátásványok csoportjába tartozó ásványfaj. Színtelen vagy fehér, de néha idegen anyagok (vasoxid, vasoxidhidrát, agyag stb.) vörösre, sárgára, barnára, szürkére, feketére festhetik.
Képlete: CaSO4·2H2O (kalcium-szulfát di-hidrát). Vízben igen nehezen ugyan, de csekély mértékben mégis oldódik. Fénye üvegfényű, hasadási felületén gyöngyházfényű. Kristályai többnyire táblásak, prizmásak, tű alakúak. Gyakran ikresedik, többnyire fecskefark alakú ikreket képez.
Az ásványi gipsz természetes anyag, nem mérgező, és ezen kívül rendkívül pozitív élettani hatásokkal bír, páradiffúziós képessége révén a levegő nedvességét elnyelni, és kibocsájtani képes így szabályozva a levegő optimális páratartalmát. Minden forrásvízben, folyóvízben, tengervízben van gipsz. Kristályokon kívül a gipsz még nagy tömegekben, tömötten, szemcsésen, rostosan, földesen is található és ezeknek külsejük és egyes tulajdonságuk szerint más-más a nevük.
A hófehér, szemcsés vagy tömött, gyengén áttetsző gipsz az alabástrom, melyből mindenféle dísztárgyakat faragnak, akár a márványból. Az átlátszó, leveles szövetű gipsz a Mária-üveg; a szépen selyemfénylő, rostos szerkezetű a rostos gipsz vagy szaténpát. Ez utóbbit gyöngyökké is feldolgozzák; ha igen finomszálú, akkor gömbölyűre köszörülve, macskaszem módjára csillog.